....illetve amit a tömeges képátméretezésről megtanultam

Majdnem feladtam. 

Indulhatott volna ez a blog sokkal frappánsabb gondolatokkal is, ha már a háttérsablon kiválasztásánál nem ütköztem volna akadályba, hiszen a választható sablonképek nekem nem eléggé egyediek, saját háttérkép nélkül mégis hogyan kezdhetek bele az írásba. 

Így telt el egy fél nap, így lett szürke köd a nektek szánt frappáns bevezetőből, az olvasócsalogató gondolatokból, hogy illendő bemutatkozás híján rögtön az első képcsokor köszönjön helyettem. 

IHLET

05:14     "....hav...a.  ob...f..yo..! can you...to wo...at....:30pm? yes, the payrate is...." - Nem vicc, megint munkával ébredtem, pár percig még el is intéztem pár hívást gondolatban, mire rájöttem, hogy az egész napom az enyém, ami után jön még egy, és még egy - köszönjük hosszúhétvége.

Hirtelen nem sajnáltam annyira  korai kelést, mennyi időm van magamra!, végre írhatom a blogomat! - pattantam ki tettre készen az ágyból, agyam szinte túlcsordult a megírásra váró gondolatoktól. Ekkor kellett szembenéznem a komor valósággal: a blogom még nem készítette el magát, nincsen kiválasztott sablonom, hozzátartozó háttérképpel, de nem féltem, majd "kávé közben feltöltök egyet". Aha, nem. Fogalmam sem volt mit jelent az 1x1 képméret. Nem baj, gondoltam, végre ma is tanulhatok valamit, nem lehet nagy kunszt végignézni egy Youtube videót - ekkor jött a második akadály. Miért nem működik minden úgy, mint a videóban? Hogy lehet, hogy a helyes program és plugin letöltése/telepítése után még mindig nem látok funkciókat, amik a videóban szerepelnek? Mit csinálok rosszul, és egyébkén is, miafrancazaz1x1? Kávéztam, reggeliztem, kicsit szörföztem megoldást keresve, ekkor lett 10óra, a blogomból pedig még mindig csak egy cím volt.

A JÓ TURISTA

Engem pedig sürget az idő, hiszen szombat van, a heti kirándulás menetrendszerűen betöltve a GPS-be, fényképező aksi fullon, bakancs rajtra készen vár az ajtóban, nincs mit tenni, blog-projekt mellékvágányra terel, előbb legyen anyag, részletkérdéssel később foglalkozom... Nagyjából 10:10 körül történt az, kedves Olvasóm, hogy a már előbb említett, nektek szánt frappáns üdvözlet nyitómondatát még utoljára hangosan ízlelgetve elégedetten megveregettem a vállam, hogy aztán dolgom végeztével  vágjak neki a mai túrának, akarom mondani kalandnak. A jó turista szokásunkkal ellentétben ma nem kastélyt látogatunk, hanem egy közeli régi krétabányába tervezünk bemászni, azzal a nem titkolt céllal, hogy a még tavaly ott készített gyatra fotókat jobbakkal helyettesítsem, hogy gyakorolhassam a beállításokat, és hogy csak úgy általában: keressem a hangom... a fotóhangom. Mert az még nincs. Legyen hát e napló kézzel fogható lenyomata annak az útkeresésnek, amelyen nem olyan régen indultam el annak reményében, hogy a szemeimen keresztül mutassam meg azt a világot, amelyet én annyira szeretek.

BLUEBELL HILL, MAIDSTONE

"...amelyet én annyira szeretek" - szóltam előbb,aztán hangosan felröhögtem. Maidstone-ban élek lassan három éve, és nem múlik el úgy hét, hogy ne hasonlítgassam keserűen a maidstone-i utcákat az élettel teli pécsiekre, vagy emlékezzek vágyakozva a kaposvári Kossuth Lajos utca gesztenyefái után, így ez a "szeretek" mindenre értendő, csak nem Maidstone-ra. Kivéve a Bluebell Hill bezárt külszíni fejtését, amit lelkesen Maidstone legjobb helyének cimkézek, ha valaki kérdez erről. Ide tartunk most. Most, most, majd most végre talán dejólenne olyannakmegörökítenimintamilyennekmilátjuk. 

A mit sem sejtő vándorok csak a hosszú kerítést veszik észre, mi viszont tudjuk, hogy mit keressünk. 

Rés a pajzson: hiába a masszív bozóthatár, van olyan hely ahol még én is át tudok mászni, hogy aztán fák között csússzak be a kőfejtő mélyére.

A tüskék mögötti birodalom

A Kent megyei dombok nyugati lejtőin a 18. századtól krétát fejtettek ki, majd a második világháborúban a már használaton kívüli kőfejtőt a brit hadsereg ágyúsai használták gyakorlóterepnek. 

Az egyes és kettes fejtő között egy állítólag még mindig ép alagúton csillékkel szállították a kifejtett krétát. 

Hiába a történetek, se az alagutat, sem ágyúgolyót nem találtunk

A domboldal egyes területeit nem volt érdemes elhordani, így azok a gödör mélyéről hegyként emelkednek ki

A területet már visszafoglalta a természet, így az izgalmas formák és a fák rengeteg felfedezésre váró zugot rejtegetnek.

Aki nem figyel a lába elé könnyen zuhanhat a mélybe

Egy valami. 

Ennek a völgynek a mélyén talátuk a földhöz rögzített valamit. Azt hiszem egy egykori csillének lehetett a kereke. 

Kicsit csalódottan vettem tudomásul, hogy nem vagyok képes olyan fényképeket lőni, amik visszaadták volna a hely nagyságát, így a napsütést nem kárba veszni hagyva árnyak fotózásába kezdtem. 

Már hazaindultunk, amikor szemebesültünk vele, hogy a hely sokkal nagyobb, mint hittük. 

Amikor bekanyarodtunk egy szomszédos vágatba, akkora fehér fal tornyosult fölénk, hogy hangosan nevetve viccelődtünk rajta mennyire nem fogunk rajta felmászni. 
Mégis megbabonázva mentünk előre és mire meggondoltuk volna magunkat, már nem volt visszaút. Ekkor kicsit tartottam attól, hogy mentőhelikopterrel kell majd a lökött magyarokat kimenteni. 

Tiszteletet parancsoló formák

Van még felfelé

A meghódított terepet elégedetten szemlélő kalandorok

Még egy utolsó elégedett pillantás a hátunk mögé, aztán indulás haza